Mit adott neked a cybergaming?

Hazai quakereknek tettem fel ugyanazt a kérdést abban a reményben, hogy a válaszokból kisejlik majd a tárgybéli tevékenység iránti alázatos rajongás valóságos arca. Sokan közölük már csak kellemes, avagy átkos emlékként tekintenek az id klasszikus fps-sorozatának fénykorára, míg egyes válaszadók még aktívan játszák valamelyik darabját. A válaszok a barokk körmondattól az egyszavasig, igen vegyes képet mutatnak. A megkérdezettek refkleksziójának első csokrát ölelhetitek magatokhoz gondolatban az alábbiak elolvasásával. (Igen, ebből következik, hogy még jó pár legendás, vagy mókás arc válasza lapul még tarsolyunkban) Heffan.

"Mit adott neked a cybergaming?"

Veg
Mondjuk kaptam Dash örök barátságát es több gigányi pornot a lanpartykrol, meg egy csomó elvesztegetett időt -de ezt ne írd bele, mert még a végén tömegesen abbahagyják miattam a játékot...

Storm
Na ezen még nem gondolkoztam.
De amúgy majdnem mindent adott, pénzt, haverokat, jó bulikat, csak barátnőt nem, de azt nem is kell adnia, azt szereztem máshonnan. :)

Xeon
Annyit, hogy felsorolni lehetetlen.

Hip
Yoghurt.

Dash
Rajongókat.

Mau
Néztem, meséltek, nem érdekelt. Aztán jött. Pont, mint a szerelem. Csak ez nem múlt el eddig. :)

A játéknak számomra megvan a maga meditatív hatása, amit ki is élvezek. A mandaláknak illetve a megrajzolásuknak is megvan keleten a maga funkciója, kicsit én ahhoz hasonlítanám a játékot is. Ez az elsőrendű funkciója, vagyis amit kapok, hogy a kérdésre helyesen feleljek.

Nyugalom is van, fülesbe bezárva a telefon sem olyan hangos, az erős koncentráció pedig (ami nálam meg kell egy-egy sikerélményhez) kihat a mindennapos életre is. Könnyebben veszek szituációkat, edzésben tart a sok vadidegen elmebeteg által nyújtott kiképzés is. Javítja a reflexeket. Adrenalin is bujkál a felszín alatt bőven, bár nem tör annyiszor fel, mint amennyiszer elviselném, de ezt a hiányt pótolom másutt. Közösség is van, a beilleszkedési folyamatot itt is mindenki máshogy intézi, több-kevesebb sikerrel. Jó az anonimitás is, már ha éppen nem bukik le az ember azonnal. Meleg szívvel érzem, hogy barátságok is alakulhatnak ki, a rendes fajtából.

A játék a szabadidőmet nem befolyásolja kedvemen és akaratomon kívül, nem von el az úgynevezett élettől, sőt talán egy 6 órás túra után esik igazan jól kimenni, szocializálódni, friss levegőn napfényt élvezni. … mert a játék önmagában nem ad többet, mint egy jó pokerparti.

A végén ha nyersz, ha nem: megvan a min való pörgés, megvolt az adrenalinfröccs vagy a sikerélmény, és megy az ember csinálja tovább az életét. Maximum a játékostársaiddal nyomjátok be a sört utána.