Robotpilótás gép a Nikontól

Könnyű, kompakt digitális fényképezőgépet mutatott be a Nikon, amely teljesen automata működésével az abszolut kezdőket, vagy a lustább fotósokat célozza meg.

Az L12 teljesen automata, ám már képstabilizátorral (VR) ellátott, 7.1 mpixeles felbontású fényképező, amellyel a gyártó nem titkoltan azokat a felhasználókat célozza meg, akik vagy teljesen kezdők, azaz most kóstolgatják a fényképezés örömeit, vagy csak egyszerűen nem kívánnak foglalkozni, elmélyülni a fényképezés technikai részleteibe.

Az L12 méreteit tekintve igazából se nem ultra kompakt, se nem kompakt - valahol a kettő közé esik. Ennek következtében fogása inkább női, vagy gyermek kéznek esik jól, meglett férfiak kényelmetlennek fogják találni a kis vázat markolászás közben.

Excentrikus fény-belépőnyílás

A hátoldalon a Nikontól megszokott kezelőszervek vannak, ezeket az alsó két gomb kivételével még viszonylag kényelmesen el lehet érni a vázat fogó kezünk hüvelykujjával, de már itt is inkább körömmunkára kell hagyatkoznunk, mint kényelmes, teli ujjbegyes kezelésre. A legalsó csúszókapcsoló szolgálja a módválasztást: itt nincs sok lacapacázás, csak automata, scene és mozgókép közül választhatunk.

Baloldalra került az USB csatlakozás és az SD/MMC memóriakártya helye. A gyártó honlapján csak SD memóriakártyákat említenek, a kis gép valószínűleg még nem kezeli a 2 GB-nál nagyobb tárteret, de ez nem is róható fel neki hátrányként.

A váz tetején a jól elhelyezett exponáló gomb mellett a bekapcsoló, az arcfelismerést bekapcsoló és a képstabilizátort aktiváló pöttyöcskék találhatóak.

Több cikkünkben is betűt adtunk már rajongásunknak, a Nikon L12 sem kivétel: a készülék hagyományos ceruzaelemekkel, vagy akkukkal működik, ez nagy plusz, ha épp merülőben vagyunk és nincs nálunk töltő. Kevésbé tetszik azonban a váz szélére ültetett, műanyag állványcsati, amit ugyan ritkán fog használni a célközönség, de akkor is.

Bekapcsolva

A Nikon L12 relatíve gyorsan ébred, azaz bekapcsolás után hamar készíthetjük vele az első képet. És tehetjük ezt a végletekig leegyszerűsített menü egyénre szabdalása nélkül. Elég beállítani a felbontást, a képminőséget, a dátumot és az időt. Íme a menü:

A készülék a képalkotásba semmiféle belenyúlást nem enged, még az ISO értéket is a gép választja ki helyettünk. Gyakorlatilag a fehéregyensúlyt (inkább az ISO-t engedték volna), a felbontást, a dátumot, az időt, a felvételi módot (egy kép, sorzat kép) és a képstabilizátort lehet állítgatni.

A fenti animáción követhető, hogy mennyire nyúlik ki a vázból az optika zoomoláskor. Egyébként megfigyeltük - ami lehet, hogy csak a tesztgép sajátossága -, hogy zoomoláskor a lötyögős optika kiesik a középpontból, azaz ami nagylátón a kép közepén volt, az telén már nem lesz ott.

Az L12 vakuja nagyon erős, azonban nem lehet állítani az ISO értékét (mindig ISO 100-on teszteljük a vaku erejét), így a fenti képen látható fényáradatot nem feltétlenül tudhatjuk be csak magának a vakunak. Minden esetre, a kis villanó elvégzi a rábízott munkát, s teszi ezt tisztességgel.

Működés

Az L12 összességében gyorsan működik. Nem lomha sem a fókuszálás, sem az exponálás, így kompakt gépekhez képest jó lesz az elkapott pillanatok aránya. Ugyan optikája csak háromszoros átfogású, s ráadásul csak 35 mm-ről indul, mégis viszonylag nagy hordótorzítás figyelhető meg.

Az L12 Zoom Nikkor objektívjének felbontóképessége átlagos, nagylátón és telén is mosódnak el részletek:

Wide és Tele állásban

Wide

Tele

Sajnos, szokásos képzaj-vizsgálódásunkról most le kellett mondanunk, hiszen, amint azt már többször írtuk, a Nikon L12 nem enged beleszólást az érzékenység paraméterezésébe, így álljon itt pár "sima" műtermi tesztkép:

ISO 600

ISO 700 (cca.)

A készülék képminősége ebben a kategóriában átlagosnak nevezhető. A fehéregyensúly rendben volt, a képek felbontása átlagos, a zajszint viszonylag alacsony (valamivel átlag fölötti minőség ebből a szempontból). A képstabilizátor nagyszerűen működött, a háromszoros átfogású optika garantáltan nem tud rajta kifogni, s azok a fényviszonyok, amikor már a VR is felmond, már amúgy sem lennének alkalmasok a fényképezésre. A VR még az LCD-n látott képet is kimerevíti, így a komponálás is könnyebben végezhető.

Mozgókép készítés közben lehet használni zoomot; bár ez csak digitális, mégis jobb a semminél. A felvett hang minősége jó, hangos és a mikrofon folyamatosan be van kapcsolva, így nem maradunk le semmiről hangügyileg. Ami azonban kellemetlenül érintette tesztelőinket, hogy filmezés közben az AF rendszer gyakran hibázott. Ha zoomoltunk, ha schwenkeltünk, az AF bizony lassan és bizonytalanul tudott csak dolgozni, még napfény mellett is.

Végszó

A kis Nikon L12 összességében gyorsan működik, kezelése egyszerű, még optikai képstabilizátorral is rendelkezik. A felsorolt hiányosságok miatt azonban árát magasnak véljük és a teljesen automata működést is egy kissé eltúlzottnak gondoljuk. Legalább az ISO érték állítását rá lehetett volna bízni a felhasználóra, ha már a fehéregyensúlyt állíthatóvá tette a gyártó. Hiába a 640 x 480 felbontású mozgókép és a (digitális) zoom, ha az autófókusz rendszer megbízhatatlanul végzi a dolgát.

A készülék összeszereltségét tekintve jónak mondható, a gombok idő előtti elkopására sem lesz valószínűleg példa. Gyerekeknek, hölgyeknek, akik nem kívánnak a technikai háttérrel bajlódni megérhet a gép egy misét - korlátozott képességei ellenére megbízható kísérő lehet a mindennapokra.

A Nikon L12 digitális fényképezőgépet a Nikon Magyarország Kft.-től kaptuk bemutatóra, köszönjük!